(forrás: wikipedia)
A talajt élő anyagnak tekinthetjük, amelyben rendkívül bonyolult közösségi anyagcsere folyamatok zajlanak a részvevő szervezetek között.
A genezisük, másképpen a kifejlődésük szerint sokféle talajt különböztetünk meg. Ismerjük például a barna erdőtalajokat, a csernozjom vagy mezőségi talajokat, a réti talajokat, a láptalajokat, a szikes talajokat, és a váztalajokat.
Ezek az úgynevezett genetikai talajtípusok.
Létrejöttükben a földtani és éghajlati tényezők mellett a növényzet szerepe volt a legnagyobb, koruk akár 10.000 év is lehet. A Nap fényenergiáját szénhidrátok formájában megkötő növényzetből származik a talaj szerves anyag tartalma, aminek egy különleges megjelenési formája a humusz anyagok csoportja.
A humusz egyebek közt a talajok sötét színét adja, vizet tárol, összeragasztja az ásványi szemcséket vízálló talajmorzsákká, az agyagásványokkal komplexeket képezve sokféle anyag megkötésére képes.
Fontos tudnivaló, hogy a humusz nem egyenlő a talajok szervesanyagtartalmával!
A humusz a talaj sajátos és egyik fontos alkotóeleme: az a szerves anyag a talajban, amely átesett a humifikáció folyamatán. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb a termékenysége is.
Egy 70 éves tartam kísérlettel megállapították, hogy a talajba jutatott istállótrágyának mindössze 0,5%-a vált tartós humusszá. Az igazi humusz kialakulásához hosszú idő kell. Évtizedek, évszázadok telhetnek el, de ismerünk 3-5000 éves humuszokat is. A kevésbé összetett, alacsonyabb polimerizáltságú humusz-anyagok, nem ellenállóak a folyamatos bolygatással, például a szántással szemben. Birkás Márta szerint, ha nem juttatnak új szerves anyagokat a talajba úgy 2-5 év alatt a humuszanyag veszteség 20-50% is lehet. (Talajművelők zsebkönyve, 2010, 47.oldal)
A trágyaszerek közül, amelyekkel a mezőgazdasági termelésünket fenntartjuk, a műtrágyák kizárólag a növényeket táplálják, nem javítják, hanem inkább rongálják a talajok szerkezetét.
A szervestrágyák, ezzel szemben már részt vesznek a talajerő fokozásában is, azzal, hogy a csekélymértékű humuszképződéssel hozzájárulnak a talajlakó élőlények kedvező életfeltételeinek biztosításához, a levegős, víztároló, morzsás talajtextúra létrejöttéhez. Fontos megérteni, hogy szerves trágya döntő hányada a talajlakó baktériumok tevékenysége folytán vízzé és széndioxiddá oxidálódva a környezetbe kerül, míg a növények számára csak az ásványodott tápelemek, a nitrogén a foszfor, a kálium és a többi makro-, és mikroelem hasznosul. A komposztált szerves hulladék alapvetően másképp viselkedik.