Azt a technikát, amivel ilyen nagyfokú komplexitást el lehet érni a talaj alkotórészei között, ember még nem találta ki, ez csak a giliszták sajátja
A komposztálás során, amikor az összeaprított anyagból nedvesített, laza szerkezetű halmokat építünk, ideális feltételeket biztosítunk a baktériumok és gombák elszaporodásához. Itt nagy sebességgel lebomlanak a mikroszervezetek számára fogyasztható komponensek és csak a nem, vagy nehezen bontható struktúrák maradnak vissza. Ilyenek például a ligninek, a fehérjékhez hasonló proteidek, lignocellulózok.
Ezek fontos előanyagai, prekurzorai a humuszvegyületeknek és mivel már tartósabbak, a talajba kijuttatva megindulhat az igazi humusz képződése. Vagyis a komposztálás tulajdonképpen a humusz összeszerelő üzem első állomása és a komposzt elsősorban taljkondicionáló szer.
A gilisztákkal történő komposztálás a humusz előanyagok gyártásának a legígéretesebb módja. Ebben az esetben megfelelő takarmányozás mellett, naponta a giliszták testtömegének a felével megegyező ürülék képződésével számolhatunk.
A földigiliszta által elfogyasztott növényi anyag az állatok belében, mint egy mixerben, összekeveredik az ugyancsak elfogyasztott talajjal, és a nem felszívódott maradék váladékkal bevont, kalciummal stabilizált agyagásványhumusz komplexeket tartalmazó szilárd golyócskák formájában, trágyaként elhagyja az állat testét. Ezt hívjuk közismert nevén gilisztahumusznak.
Tartós, vízálló morzsás szerkezet jellemző rá, nagyon magas makro-, és mikroelemtartalommal. Óriási előnye, hogy nehezen mosódik belőle ki a tápanyag, nagyon magas a baktériumszáma, a gombás és baktériumos betegségek jelentős részével szemben ellenállóvá teszi a növényt, növekedés-serkentő auxinokat és egyéb hormonhatású anyagokat tartalmaz. Ezt a technikát, amivel az ilyen fokú komplexitást el lehet érni a talaj alkotórészei között, ember még nem találta ki.
A gilisztahumuszról (Vermicompost)
A férgek (giliszták) munkájuk során átadják a komposztba (humuszba) az emésztőrendszerükben és a testük körül képződő testfolyadékokat, amely védelmet biztosít a növényeknek a betegségekkel szemben, javítja az állóképességet, a zöldségek és gyümölcsök minőségét, természetes aromáját.
A giliszták emésztőrendszere számos olyan mikroorganizmust tartogat, amelyek hasznosak a növények számára: nitrogén, mikoralis gombák, természetes növekedési hormonok, amelyek antibiotikus hatásúak, valamint enzimek. A koncentrált tápanyakokkal együtt átadódó enzimek a növények egészséges és gyors növekedését eredményezik.
Ez egy csodálatos anyag!
A gilisztahumusznak köszönhetően kiváló minőségű növények állíthatók elő, a mikroorganizmusok, enzimek, növényi tápelemek és a testfolyadék szervesen gazdagítják a talajt, közben szabályozzák PH egyensúlyát, biológiai és fizikai tulajdonságait.
A gilisztahumusz (Vermicompost)